Kezdőlap/Fenntartható szimfónia

-Az üzleti világból érkezett a kultúra világába.

-Édesapám, édesanyám is vállalkozóként dolgoztak. A végzettségemmel próbáltam én is ezt követni, hiszen közgazdaságtant, menedzsmentet, valamint jogot és történelmet tanultam Bécsben egy amerikai egyetemen, majd a Sanghai Fudan egyetemen tanultam kínai nyelvet. A képzéseim alapján egyértelmű volt, hogy a kereskedelem világában fogok mozogni. A tanulmányaim egészen Kínáig vittek. Sanghaitól 500 kilométerre északra fekvő városban éltem és egy magyar befektetők által létrehozott gyümölcspárlat gyárat vezettem. A gondolat megszületése 2007-re, a megvalósítás 2010-re datálódott. A világgazdasági válság megnehezítette a munkánkat, de a gyár végül is megépült, elkezdett működni és piacra került a termék.

-Hogyan alakult a zenekarral való kapcsolata?

-2016 végén került képbe számomra, amikor Patkós Imre úrral, a zenekar szakmai vezetőjével ültünk le egy beszélgetésre, melynek témája legfőképpen az volt, hogy a zenekar a hazai pozícióinak megtartása mellett szélesebb nemzetközi kitekintést szeretne magának. Régóta együtt dolgozott a zenekar Izaki Maszahiroval, a japán vonal természetesen erős volt, több sikeres fellépése is volt a zenekarnak Japánban. A hogyan tovább kérdésre azonban ekkor még nem volt igazi válasz. A zenekar nemzetközi menedzser pozíciójában kezdtem el dolgozni 2016 végén.

-Mennyiben más egy kulturális termék és egy klasszikus kereskedelmi árucikk menedzselése?

-Nem sok különbség van. Az üzleti világnak mindkettő tekintetében ugyanazok a szabályai. Mind a két szolgáltatás, melyet „értékesítettem”, nagyon magas színvonalú, egyik esetében sem kellett soha senki előtt mentegetőzni, magyarázkodni. A lényeg a jó minőség. Van egy piac, van egy termék, vannak helyszínek – és van kereslet.

-És jöttek az eredmények?

-2017-ben, amikor főállásban kezdtem dolgozni a szimfonikusoknak, Dr. Kállai Mária segítségével meg tudtuk valósítani a Szolnok Masterclass mesterkurzust, amely elültette a magját a további fejlődés lehetőségének. Kereskedelmi és felnőttképzési programjainkat, amelyek a gerincét képezik a nemzetközi és magyar megjelenéseinknek, valamint a jelenleg is futó felnőttképzéseinket a bécsi és a berlini egyetemmel ezáltal tudtuk megalapozni. Szintet ugrottunk és ma már egy teljesen más ligában tudunk megjelenni, mint előtte. Ez a 2017-es Masterclass program tehát egy mérföldkő volt a zenekar életében.

-Az új szemlélet új irányt jelölt ki a zenekarnak?

-Igen. Bár nem lehet elmenni amellett a tény mellett, hogy előttem édesapám, Ignácz Ervin volt a szimfonikus zenekar mellett ügyvezetőként. A már előbb említett mesterkurzusból nőttek aztán ki a kínai turnéink. A támogatásaink mind országos, mind városi szinten megvannak, azt azért hozzátenném, hogy egy vidéki zenekar támogatása jóval szerényebb mértékű, mint mondjuk egy fővárosi együttesé. Ezért nekünk jobban meg kell becsülnünk a lehetőségeinket, illetve meg kell kötni azokat a kompromisszumokat, amelyek segítenek abban, hogy úgymond a jég hátán is meg tudjunk élni. Amikor a zenekar értékeiről beszélünk, el kell mondjam, hogy a nagyon magas szakmai minőség mellett a hátteret biztosító menedzsment is kiválóan végzi a munkáját. Ez teszi lehetővé, hogy a zenekar különféle színhelyeken való megjelenése azonos minőségben tudjon megvalósulni. Van olyan hét például, hogy a hétfői próba után ifjúsági koncert van valahol a megyében, utána van egy Queen Symphonic, amely, mondanom sem kell, hogy a klasszikus zenei stílushoz képest egy egészen más műfaj, pénteken, szombaton pedig mondjuk Eisenstadtban, Schönbrunnban, vagy épp a Zeneakadémián kell helyt állni. Ezt a sokrétű, rugalmasságot igénylő munkát nyilván az is segíti, hogy a zenekar átlagéletkora jelenleg 40 év alatt van.

-A műfaji sokszínűség megjelenése a klasszikus értékek megtartása mellett, ha jól emlékszem, már korábban elindult.

-Igen. Már 2012-ben a Szolnoki Partitúra sorozatban elkezdtük a populárisabb, könnyedebb dallamok szimfonikus feldolgozását. Ennek egyik ága a Cinemagic, a filmzenék nagyzenekari feldolgozása, a másik pedig az operett világa volt.

-A hangzás mellett ma már a minél több érzékszervre ható előadásokat is elvárja a közönség. A vizualitás is szerepet kap a szolnoki szimfonikusok játéka mellett…

-A látvány minden szinten megjelenik. Ha az ifjúsági koncerteket nézzük, ott például homokfestéssel, Nagy Katalin Matilddal. Ha a Cinemagic-et vesszük, ott a filmrészletek vetítésével. Ezen kívül az úgynevezett újévi táncgáláink, ahol a tánc, az ének, akár kórussal vagy szólistával, még jobban segítette a zenekar műfajok közötti közlekedését. Ezek a januári szuperprodukciók is társadalmi eseménnyé nőtték ki magukat. Bízunk benne, hogy ez is fog folytatódni majd a jövőben.

-Visszatérve a hangzásra: a műfajok közötti átjárhatóságnak alapja mégis csak az a szakmai tudás, hogy sok képzett zenész együtt zenélése adja azt a szimfonikus hatást, ami a mai napig kuriózum a modern, szintetikus hangzással szemben. Ezért is „emberigényes” ez a műfaj.

-A szimfonikus hangzás a világ minden táján sok minőségi zenészt igényel. Egy szintetizátorral megalkotott hangzás sohasem lesz egyenértékű egy nagyzenekari hangzással. Ennek a - csúnya szóval élve - „emberállománynak” a fenntartását szinte sehol a világon nem lehet csak a jegyárakból kigazdálkodni. Amíg a nyugati világban a zenekarokat nagy cégek támogatják, az Egyesült Államokban pedig egyéni mecénások, addig nálunk a szocializmus átstrukturálta ezt a rendszert és az állami támogatások világába száműzte a szponzorációt. Ennek van előnye, de van kétségtelenül hátránya is. Ki kell, hogy alakuljon nálunk is az a kultúrát támogató réteg, aki nem csak a sportra hajlandó áldozni, hanem lát értéket abban, hogy a komolyzenét támogassa. Ez persze idő. Azt tudom mondani, hogy ez szépen lassan alakul, illetve, hogy én is erőteljesen dolgozom ezért az átalakulásért.

-A zenekarról mennyire lehet ma elmondani, hogy Szolnok városáé is?

-Mindenképpen. Szolnok város a fenntartó tulajdonos, a város köt szerződést az állammal. Az elmúlt 60 évben egy sikersztorit tudott bemutatni az együttes. Sok minden kellett a túléléshez. Sokat dolgoztunk azért, hogy a szervezőknek, ügynököknek eszükbe jussunk egyáltalán, hogy van vidéken egy zenekar, amelyik alázatos, tisztelettudó, széles palettával rendelkezik és jól együtt lehet velük működni a zenei műfajok szinte valamennyi területén. Ennek az attitűdnek is köszönheti jelenleg a zenekar a létét, hiszen a városi és állami támogatások ma már sajnos nem elegendőek a túléléshez. A támogatásaink forrásainak 30 százaléka a város, de nagyon fontos része ez a teljesnek, nem nélkülözhető. Mindannyiunknak fontos, hogy a „Szolnoki” szó benne maradjon a névben és ne váljunk valamiféle központi zenekarrá.

-Említette, hogy fiatal zenészekkel dolgoznak. Ezek szerint van utánpótlás.

-Jönnek az új zenészek, ezzel szerencsére nincs gondunk. Persze vannak olyan hangszerek, amelyekre nem könnyű jó zenészt találni. Ilyen például a nagybőgő. Van, hogy a zenészek elmennek nyugatra jobb fizetésért, ahol a professzionalizmus magával hoz sokszor egy hűvös, rossz hangulatot is, ami egy művésznél nem előnyös. Itt mi egy kénytelen leépítésen vagyunk túl, de még ezzel együtt is azt látom, hogy jó hangulatban végzik zenészeink a munkájukat. A zenekari közösség építése is prioritás, hiszen véleményem szerint így lehet jó előadóművészetet csinálni.

-Az előadóművészek számára nagy csapás volt a covid. Hogyan sikerült a kényszerszünet után talpra állni?

-A covid bezártsága után az előadók, menedzserek elkezdtek újra intenzíven dolgozni, „beszántották” a környező területet, elvetették a magokat és bíztak abban, hogy újra elindul az élet. Mi is ezt tettük. 2022-től kezdtünk el együtt dolgozni egy osztrák-koreai partnerrel, aki Eisenstadban, Bécsben és Salzburgban fellépteti a zenekart olyan legendás helyeken, mint a Mozarteum, a Brucknerhaus a Haydn Hall vagy épp Schönbrunn. Nem kell persze elfeledkezni a hazai fellépéseinkről sem! A Gag Management-tel való együttműködés kapcsán jött létre korábban a Karthago előadás, valamint a Queen Symphonic. Ezen felül jöttek az operettfellépéseink is. Ezek mind olyan lehetőségek, amelyek biztosítani tudják a hagyományos támogatások mellett a további működésünket.

-Említette a mecenatúra kiterjesztését az állami dotáción túl a magánszféra irányába. Ebben milyen újdonságokkal szolgál a zenekar? Hogyan tudják támogatni Önöket? -Idén márciustól megjelent nálunk a hónap szponzora cím. Minden hónapban van egy kereskedelmi cég, amely koncertjeinken külön megjelenést kap. Jó szívvel ajánlom ezt a lehetőséget azoknak a cégeknek, akik szeretnének olyan minőségi rendezvényeken megjelenni, ahol a szimfonikusok ott vannak. Márciusban a Kesjár-Flóra Kft., áprilisban pedig a Hegedűs Csőszerelvény Kft. jelent meg ilyen minőségben rendezvényeinken. Áprilisban vezettük be a hónap nagykövete titulust. Ezt azok nyerhetik el, akik alapvetően nem koncertre járók, de érdeklődők, az élet más területén sikeresek és személyiségükkel kedvet tudnak csinálni programjainkhoz. Mindezt nem a zenekar oldalán, hanem saját felületeiken teszi közzé. Ez a programunk is elkezdődött már Dávid Mónika alezredessel, aki a megyei kapitányságon a balesetmegelőzési osztályt vezeti.

-Sok sikert kívánok a zenekar munkájához, szponzorokkal, támogatókkal és értő, lelkes közönséggel!