„A ma szükségeit szeretnénk betölteni,
gondolkodó fiatalokat felnevelni…”

„Legtisztább bátorságnak lehet mondani azokét, akik valamely … közérdekért … a veszéllyel … szembe menni készek” - olvashatjuk a Magyar Nyelv Értelmező szótárában a „közérdek” szócikk alatt Vörösmarty Mihály szavait. Kormos Katalinnal, a Közérdek Alapítvány elnökével beszélgettünk a téma apropóján.

Miben látja az idézet aktualitását?

Azt hiszem, ma is aktuálisak ezek a szavak. Az alapítvány munkájától egy pillanatra eltekintve, azt mondhatom, hogy az elmúlt hónapokban tapasztalt járvány kapcsán minden „köz” érdekében tevékenykedő személyt tisztelet és köszönet illet a helytállásáért! Alapítványunk munkájában is megjelenik időről időre a bátorság. Igaz, hogy kisebb léptékű feladataink vannak, de ha a közvetlen környezetünkre tudunk hatni, az már elfogadható minimum. Ahogyan egy kevés só is ízessé tesz egy finom ételt.

Tudomásom szerint az alapítvány közel 10 éve minden évben megrendezi az április 16-i Holokauszt-Emléknapon a Hope&Run elnevezésű emlékfutást Szolnokon. Hogyan született meg az ötlet?

2010-ben végeztem el az Oktatási Minisztérium és a YadVashem közös tanártovábbképző programját, amelynek tartalma a Holokauszt oktatása volt. Úgy láttam, ez olyan terület, amely igényel gondozást. Részben diákjaimmal és volt diákjaimmal közös megemlékezéseket kezdtünk szervezni az itteni zsidó hitközséggel, részben pedig az iskolai kereteken belül is nyílt lehetőség ilyen témájú órák megtartására. Az azóta eltelt tíz év során jelentős előrelépés tapasztalható. Nyitottabb lett a megemlékezésen, a futáson részt vevők gondolkodásmódja a témában, és azt tapasztaljuk, hogy bátrabban állnak ki egy-egy nemkívánatos megnyilvánulással szemben. Sajnos, a járvány kapcsán is olvastam nem egy cikket arról, különböző külföldi lapokban, hogy a lakosság egy része (bizonyos helyeken 1/5-e!) úgy gondolja, hogy „összeesküvés” van a járvány mögött. Ez persze nem igaz, de elég történelmi tapasztalat halmozódott már fel ahhoz, hogy odafigyeljünk az ilyen hangokra. Ezért fontos, hogy a felnövő generáció valóságos ismeretekkel rendelkezzen, és ne csupán egy-két félinformáció alapján alkosson véleményt. Itt van szükség a fent említett bátorságra, amikor felvállaljuk az antiszemita, anticionista nézetekkel szembeni kiállást.

A holokauszt oktatása mellett milyen egyéb, társadalmi-kulturális jellegű események szervezése fűződik az alapítvány tevékenységéhez?

Természetesen az alapítvány munkája sokrétű. Családi programok szervezése, közösségi kirándulások, mozilátogatás is szerepel a palettán. Táborok szervezését, nehezebb sorsú gyermekek támogatását is feladatunknak érezzük. Az elmúlt évek során erre is hangsúlyt helyeztünk. Az alapítványunk non-profit szervezet, tehát az adományokból és az 1 %-os felajánlásokból összegyűlő pénzt tudjuk felhasználni.

Ha választania kellene, milyen mottót adna az alapítvány fő céljának?

Nehéz mottót megfogalmazni a tömörség kritériuma miatt…, inkább irányt határoznék meg: az adott időszak kihívásaira korszerű válaszokat adni. Ez azt jelenti, hogy másfajta kihívásokkal néztek szembe a tíz évvel ezelőtti diákok, mint a mostaniak. Tehát, ha közösségi eseményt, tábort szervezünk, akkor a ma felmerülő kérdésekre keressük a választ, és a ma szükségeit szeretnénk betölteni, gondolkodó fiatalokat felnevelni.

Úgy látom, hogy az ifjúság, a fiatalok oktatása, bevonása a különböző, korunkat érintő aktuális társadalmi és kulturális kérdésekbe és kihívásokba az alapítvány egyik fő profilja. A jövőben milyen kezdeményezések várhatóak a Közérdek Alapítvány részéről?

Az előző gondolatot folytatva: a szülők is másfajta kihívásokkal szembesülnek most, mint egy évtizede. Terveink között szerepel megtalálni azokat a szülőket, akik a gyermekeik nevelése-gondozása kapcsán szeretnének tájékozottabbak lenni, vagy egyszerűen csak tapasztalatot cserélni más szülőkkel. A „mama-taxitól a spenótevésig” vagy a „Ne lógj folyton a hálón!” című előadások előkészítése zajlik. Ahogy a közösségi távolságtartást feloldják, szeretnénk ezeket minél előbb meghirdetni és megvalósítani. Ez nem azt jelenti, hogy csupán két előadást tervezünk, hanem még továbbiakat is. Terveink között szerepel egy olvasótábor is, célunk, hogy megszerettessük az olvasást a gyerekekkel. Ez nem egyszerű feladat. Vállalom a „régimódiság” bélyegét, de megtanítani a gyerekeket arra, hogy egy könyv olvasása igazi élmény legyen a számukra, nos, ez igazi kihívás!