Kezdőlap/Egy erős IGEN az életre

- A férjeddel volt már saját gyermeketek, amikor az örökbefogadás mellett döntöttetek. Mi indított erre?

- Mielőtt összeházasodtunk, már akkor megbeszéltük, hogy szeretnénk majd örökbe fogadni egy gyermeket, vagy legalábbis segíteni, végigvinni egy úton, ami a mi családunknak megadatott. 22 évvel ezelőtt kapcsolódtam be a gyermekvédelembe. Az évek során úgy alakult, hogy befogadtunk helyettes szülőként a családunkba krízishelyzetben lévő gyermekeket, majd azt gondoltuk, ami az alapkoncepció is volt, hogy egy életen keresztül szeretnénk segíteni. Ez lehetőséget adott arra, hogy belelássunk a gyermekvédelmi rendszerbe. A városi önkormányzat felkért, hogy végezzünk el egy tanfolyamot és legyünk a város helyettes szülői. Azután is különböző képzésekben vettem részt, alapvégzettségem szociális munkás. Az elmúlt évek alatt az egész családunk abba az irányba gondolkodott, hogy hogyan lehetne egy életen keresztül segíteni gyerekeknek, konkrétan azoknak, akik bennragadnak a rendszerben, akiket nem látogatnak a szülei, vagy már elhagyták azt a kort, ameddig örökbefogadhatóvá válhatnak, vagy érdeklődnek utánuk, örökbefogadásra várnak.

Pálinkás Éva, hétgyermekes család-
anya: három vér szerinti gyermeke
mellett két örökbefogadott gyermek,
nevelőszülői státusban pedig egy
testvérpár anyukája, a Várva Várt
Alapítvány immáron 10 éve aktív
tagja. Így történhet meg az, hogy a
cikkben az alapítvány munkája és Éva
saját élete, története szorosan ösz-
szefonódik, hol egyik, hol másik kerül
majd előtérbe.

- Melyek a Várva Várt Alapítvány legfontosabb célkitűzései?

- Az alapítványnak valóban a várva várt gyermekek megszületése a legfontosabb, illetve, hogy a gyermekek a vér szerinti családjukban tudjanak felnőni. Országszerte óriási segítséget nyújtunk nagyon jószívű adakozóknak, adományozóknak köszönhetően. Az elmúlt évek alatt többféle irányban is sikerült kiteljesednie az alapítvány munkájának.

- Hogyan kapcsolódtál be ebbe a munkába?

- 10 évvel ezelőtt végeztük el az EMMI által akkreditált tanfolyamot, amelyet ha elvégeznek az arra hivatottak, a válsághelyzetbe került várandós anyáknak segíthetnek, illetve az örökbeadásban végezhetnek segítő tevékenységet. Megláttuk, hogy a Várva Várt Alapítvány munkájához ez egy olyan plusz, amely rést tud betölteni, amit a gyermekjóléti szolgálat, vagy a védőnői hálózat, gyámhivatal már nem tud.

- Milyen „leágazásai” vannak az alapítvány munkájának?

- Például a prevenció, ezen a területen jelenleg is képzések folynak. Próbálunk egy fiatalokat megszólító, naprakész, energikus, az ő korosztályuknak megfelelő képzést nyújtani, ahol a felelős szexualitás, az önértékelés, azok az egyébként elfeledett óriási értékek előtérbe tudnak kerülni, amelyek oktatása ma egyre nehezebb feladatot ró pedagógusra, iskolára, de akár a szülőkre is. Már nem az a nevelési attitűd, ami 10 évvel ezelőtt, vagy akár csak 5 évvel ezelőtt elég volt a gyerekeknek a gondozására, ez már messze-messze felülhaladta ezt, mindamellett, hogy egyre korábbra kell tenni a felvilágosítást. Már 4-5. osztályban olyan jelentős információáradat és gyerekek közötti kommunikáció zajlik - amibe, a józan ész

azt diktálná, ahol erre lehetőség van, s ahol a szülők kérik ezt- be tudjanak segíteni olyan életigenlő, életértékelő gondolkodásmóddal, nagyon tisztességes hozzáállással rendelkező személyek, akik segítik a fiatalokat a fent említett információáradatban való eligazodásban, illetve tudják tanácsolni a szülőket is. A prevenció mellett mentorprogramunk részeként csoportunk jár be állami gondoskodásban élő fiatalokhoz és személyes mentorálást végez, célirányosan azért, hogy a gondozási időt követően talpra tudjanak állni. Kutatások bizonyítják, hogy azok a személyek, akik kaptak ilyen irányú támogatást, sokkal nagyobb százalékban képesek saját lábra állni, boldogulni és nem vesznek el a rendszeres segítségnyújtás elmúltával. Ezek a fiatalok megpróbálnak önállóan is egészséges életet élni, kimenekülni abból a nyomásból, amelyet akár a drogok, akár a korai szexualitás és az ezzel járó csapdák jelentenének számukra. Másik terület az örökbeadás. A számok alapján nem vagyunk a top 3-ban, mert mi szeretnénk a családban megtartani a gyermekeket, amennyiben ez lehetséges. Ha nem megoldható, akkor igyekszünk végig támogatni nem csak az örökbeadó anyát, hanem az örökbefogadó családot is.

- Az elmúlt évekhez képest ez egyfajta hangsúlyeltolódás, ha jól értem? Korábban a gyermekek megtartása, kihordása, majd szülés után valamilyen gondoskodási hely biztosítása volt az alapítvány célja. Most elment abba az irányba, hogy végig segíteni az anyukát a szülésig, majd cél, hogy azt követően is a vér szerinti családban maradhasson a baba. Ennek megfelelően segíteni a családot, hogy a szülést követően a család körülményei ne akadályozzák a gyermek hazakerülését.

- Így van. Sajnos olyan mértékű problémákat termelt ki az elmúlt időszak, amely során egyébként életképes és élni akaró, szülői kompetenciákkal rendelkező apák és anyák kerültek olyan helyzetbe a covid alatt, hogy élelmiszercsomag és egyéb segítség kellett ahhoz, hogy meg tudjanak maradni a gyermekeik a családban. Nagyon fontos megjegyezni, hogy védőnőkkel, gyermekjóléti szolgálatokkal összedolgozva végezzük ezt a támogatást, azokon a helyeken, ahol ők maguk kérnek segítséget az alapítványtól a gondozottjaik számára.

- Ez a védőnőkkel, családsegítőkkel való együttműködés elsősorban Budapesten, vagy inkább azt lehet mondani, hogy elszórtan az országban jellemző? Gondolom, hogy kell egy személyesség, egy szál, amin el lehet indulni az alapítványnak ezügyben. Kit kell keresni először, ha alapítványhoz szeretne fordulni valaki?

- Segítségkérő vonalunk van, ahová folyamatosan érkeznek a kérések, ahogy említettem is, nemcsak a családok részéről, hanem szakemberek részéről is. Sok éves munkánknak az az eredménye, hogy országos alapítvány vagyunk, megyeszékhelyeken komoly aktivista hálózattal, és nagyon örülünk, hogy itt Szolnokon és a megyében több helyen is nagyon jó csapattal rendelkezünk. Ez teszi lehetővé, hogy egy segítségkérés esetén ne Budapestről kelljen egy babakocsit, egy kiságyat vagy egyéb segítséget nyújtani, hanem helyileg már sokkal gyorsabban tudnak reagálni egy sürgős helyzetre, gyors kérésre. Járunk védőnőkhöz, családsegítőkhöz, jelzőrendszeri értekezletekre, mostanra olyan kapcsolathálózattal rendelkezünk, amely nagyon sokat jelent a gyors segítségnyújtás kivitelezéséhez. Országos megállapodásunk van az Áldozatsegítő Központtal, vagyis ilyen jellegű problémákkal is kereshetnek minket. Kiemelten előrehaladott munkánk van Pécsett, Miskolcon, valamint az alapítvány irodákat is üzemeltet jó néhány megyeszékhelyen. Meg kell, hogy említsem Sopront, Miskolcot, Nyíregyházát.

Zalaegerszegen nyílik éppen most az irodánk. Tervünk, hogy minden megyében legyen irodánk. Ennek célja, hogy ne otthonról vagy a garázsukat megosztva próbáljanak segíteni az aktivisták, hanem egy fix helyen, bizonyos fogadóórákon megjelenve tudjanak adományokat leadni a jószívű adakozók, illetve a rászoruló családok el tudják vinni a segítséget a lakóhelyükre. Országosan a családvédelmi szolgálatokkal is kapcsolatban vagyunk. Ennek az évnek az is a terve, hogy meglátogatjuk országszerte az itt dolgozó szakembereket. Az elmúlt évek tapasztalata, hogy több tíz kisbaba született meg annak köszönhetően, hogy a családvédelmi szolgálattal fel tudtuk venni a kapcsolatot, ajánlani tudtak minket más szervezetekkel együtt: megkerestek minket azok az anyák, akik tragédiaként élték meg azt, hogy abortuszra kell menniük. A családvédelmi szolgálatnak az a szerepe, hogy mielőtt abortuszra megy egy anya, kétszer meg kell jelennie a szolgálatnál, zajlik ilyenkor egy beszélgetés, az engedélyeztetésnek ez a protokolláris része. Ahol ezt egy anya nagyon szenvedve éli meg, szíve szerint megtartaná a babát, ott tudja ajánlani a védőnő, hogy kérhet segítséget civil szervezetektől. A tavalyi évben 17 kisbaba született meg így. Ebben az évben már a harmadik abortusz maradt el azért, mert segítséget tudtunk nyújtani. Egy ilyen eset volt például, hogy lakhatásban tudtunk segíteni, más esetben az anyának kiesett a fizetése és egy külön adományozónak köszönhetően tudtunk anyagi segítséget nyújtani. Tavaly 359 esetben kértek tőlünk segítséget, 15 kismamát gondoztunk örökbeadásban már így a „finisben”, és csak hetet adtunk örökbe, a többiek meg tudták tartani a gyermeküket. Kiemelendő, hogy ezek a segítségnyújtások néhány nagy adakozó nagylelkűsége folytán tudnak megvalósulni. Ezen sorok írója, és beszélgetőpartnerem, Éva is hálá­san gondolunk rájuk, mint baba­- és embermentőkre!

- Ha visszatérünk az örökbeadásokra…. Milyen változásokat tapasztaltok?

- Az örökbeadások kapcsán valóban igaz, hogy az elmúlt évek egész más anyákat és egész más örökbeadásokat hoztak. A közgondolkodás az, hogy milyen anya az olyan, aki örökbe adja a gyermekét. A valóság sajnos az, hogy olyan anyákkal találkoztunk, akik nagyon jó édesanyjuk a három gyermeküknek, de magukra maradtak és a negyedik gyermek születése miatt nem teszik kockára a másik háromnak az életét. A jogszabály miatt ilyen nehéz helyzetben az összes gyermek elkerülne az anyától. Ezzel kapcsolatban érdemes tisztázni egy dolgot: a közgondolkodásban az terjedt el, hogy ha örökbe adja az anya a negyedik gyermekét, akkor elveszítheti a hármat, pedig, aki utánajárt ennek, az tudja, hogy ezt követően is az édesanyja maradhat a többieknek. Sajnálatos és megindító, hogy sok esetben szülés után már 2 hét múlva dolgoznak ezek az anyukák.

-Hogyan történik egy nyílt örökbeadás?

-A nyílt örökbeadásban pozitív, hogy az anya választ örökbefogadó családot. Van arra mód, hogy mondjuk 3 hónaposan, 6 hónaposan, 1 éves korában, születésnapokon vagy karácsonykor fotókat küld, rajtunk keresztül érdeklődik az anya, hogy hogy van a gyermeke, az örökbefogadó anya pedig boldogan küldi a képeket a gyerekekről. Így is nagyon becsülni és értékelni tudják egymást. Nagyszerű az a pillanat, amikor kijövünk a gyámhivatalból és összeölelkeznek és egymás vállán sírva az örökbeadó

és örökbefogadó és köszönik egymásnak a jelent és a jövőt, biztosítva arról egymást, hogy nagyon szeretni fogják a gyermeket. Fontosak ezek a pillanatok az örökbefogadott gyermek szempontjából is, ahol az élettörténeti könyve, vagy a családi fotóalbum azzal kezdődik, hogy ő a te vér szerinti anyukád, itt mosolyog a képen és itt átöleljük egymást, itt vagyunk mi, mint örökbefogadók és a vér szerinti anyukád, itt vagyunk együtt és ez egy óriási üzenet egy gyermeknek, mert azt üzeni, hogy a te anyukád jó, ami azonnal azt képezi le a gyermekben, hogy akkor én is jó vagyok. Ez nagyon-nagyon sok pluszt jelenthet.

- Hogyan viszonyulnak a gyermekek „származásához” az érdeklődő leendő szülők?

- Az örökbefogadási szándék jelentősen változik. Korábban jellemzőbb volt, hogy nehézséget jelentett pl. a roma származás, így jó néhány roma származású, gyönyörű, drága gyereknek nem volt egyszerű a helyzete az örökbefogadás tekintetében. Ma már elmondhatom azt, hogy nagyon sok jelentkezőnk van, akinek nincs kikötése a származással kapcsolatban. A saját családunkban is van roma testvérpár, és annak ellenére, hogy azt gondoltam, nem leszünk alkalmasak ilyen hátterű gyermekeknek jó szülőjévé válni, a valóság megcáfolta. Nagyon küzdelmes is, de nagyon eredményes. Azt szeretnénk, hogy magukhoz mérten, jó emberek, jó szakemberek legyenek. A gyerekek tanulási képességzavarokkal küzdenek és sok minden mással is, de nagyon fontos, hogy mi ugyanannyira szeretjük őket, mint a családunknak az összes vér szerinti tagját. A legszebb az egészben, hogy az ajándék gyermekek teljes értékű tagjává válnak a családnak. Az, hogy származásban más egy gyerek, temperamentumában is, kultúrájában is, ez igaz. Lehet, hogy azt gondolja valaki, aki olvassa ezt a cikket: hogy tudnánk megvédeni a mi gyerekünket mások véleményétől, hogy „te csak egy cigány vagy”? A gyerekeink közül a legidősebb fiunk fogalmazta meg erre a választ: legyél te a legjobb cigány!

De másfajta nehézségek is adódnak. Előfordul, hogy úgy keres meg a kórház, hogy sajnos egy hátránnyal született gyermeknek az örökbeadásában várnának segítséget. Elsőként jut eszembe az az eset, amikor egy farkastorokkal született gyermeknek kellett keresnünk szülőket. Volt olyan örökbefogadó, aki az első helyen volt a listánkon, de azt mondta, hogy nem tud ránézni a gyermekre, amikor bement a kórházba… végül nem vállalta a gyermeket. Onnantól kezdve csak az izgatott minket, hogy megtaláljuk azt a szülőpárt, aki úgy fog bemenni a kórházba, hogy amikor meglátja ezt a kislányt, akkor azt gondolja, hogy a mi gyönyörű, drága gyerekünk van itt! És pontosan ez történt! Bement az az anya és apa, akik nem azt látták benne, hogy mennyi korrekciós műtét előtt áll ez a kislány, hanem azt a gyermeket látták, aki az ő egész életüknek az öröme és gyönyörűsége lesz. Ebben a pillanatban volt még egy óriási plusz, hogy perceken belül benyitott az a szakorvos, aki azt mondta, hogy két hetet Magyarországon operál, két hetet külföldön és most meg szeretné adni az első korrekciós műtét időpontját. Több év telt el, mióta örökbe adtuk ezt a kislányt. Egy teljesen ép, gyönyörű gyerek. Minden szempontból talán az egyik legsikeresebb örökbeadásunkként emlékezünk erre!

Ezzel a sikertörténettel fejezzük be a beszélgetést, hangsúlyozva, hogy akit ez a cikk cselekvésre indít bármilyen területen, bátran keresse az alapítványt!

-kormoska-