Aktuális/Könyvkuckó

Család és gyermekek témában három könyvet is lekaptam a polcról, amely érdeklődésre tarthat számot.

Néhány éve egy amerikai tudós, Joseph Epstein vezette be a „kindergarchy” kifejezést annak az új jelenségnek az elnevezésére, melynek lényege, hogy a mai társadalomban a gyermekek uralják a felnőtteket. Ennek az állapotnak a jelzője, hogy a család egésze a gyerek körül forog, a szülő pedig a kiszolgáló személyzet státuszba kerül. Nincsenek kötelességek vagy feladatkörök a gyerekre osztva, semmit sem kell magától megcsinálnia, a gyereket csak dicsérni lehet, a kitűzött célok és szintek alacsonyan vannak, és ha nem sikerülnek a dolgok, akkor megvan a hibás – valaki, kívülről. Itt minden a gyerekről szól, és az ő önbizalmáról, illetve maximális kiszolgálásáról. A „kindergarchia” birodalmának élén egy király van: a gyerek. Ezzel a legnagyobb baj az, hogy nem fejlődik általa a gyermek. Csak néhány példát említve is felismerhető a jelenség: köszönés – csak a kortársnak, a vele lévő felnőttnek nem!

Az így nevelt gyerekek észre sem veszik azokat a helyzeteket, ahol tiszteletet kellene adni – viszont, ha szükségük van valamire, azonnal tudják, hogy hozzánk kell fordulni. Ha megoldódik a helyzet, akkor a gyermek visszavált az „átnézek rajtad” dimenzióba. Másik jellemző, hogy simán belebeszél a felnőttek között zajló kommunikációba. Sajnos, a szülők egy része ilyenkor átadja a beszélgetés fonalát a gyermeknek…, és bizony, ilyenkor nem a gyermek az együttműködő fél a felnőttel, hanem fordítva. Felismerhető a kis király arról is, hogy roppant fejlett kritikai érzékkel rendelkezik: nagyjából semmi sem elég jó. Ehhez hozzájön még, hogy az önkritikájuk a nulla szinten mozog, melynek előzménye, hogy óvni kell a kudarctól, nehogy sérüljön az önbizalma…. Nos, azt hiszem ennyi elég is ahhoz, hogy ha a fenti jelenségeket közelről vagy távolról ismeri az olvasó, akkor hatalmas kérdőjelek, felkiáltó- és füstjelek keletkezzenek a homloka tájékán: oké, de mit lehet tenni?

Ennek a kérdésnek a megválaszolásához nyújthat segítséget egy Harmat Kiadó által megjelentetett könyv Gyerekhatárok címmel. A szerzők Dr. Henry Cloud és Dr. John Townsend arra vállalkoztak, hogy a szülőknek segítséget nyújtsanak a gyermeknevelés során a helyes határok kialakításához. Álláspontjuk szerint a világos határoknak köszönhetően a gyerekek megismerik önmagukat, kialakítják a saját identitásukat, megtanulják, miért kell felelősséget vállalniuk és miért nem, képesek lesznek jó döntéseket hozni, és képessé válnak a szabadságon alapuló valódi szeretetre. A könyv gyakorlatias példákkal, történetekkel és lehetséges megoldási módokkal szemléltet, segít és bátorítást ad a szülőknek a hétköznapok során megoldandó helyzetek okos kezeléséhez. Olvasás közben felmerülhet az a kérdés is, hogy vajon a szülő rendelkezik-e megfelelő határokkal? Ha esetleg nem, akkor a Határaink című könyv segít a felnőttek számára kialakítani a megfelelő határokat, ha pedig a házastársi kapcsolatban merülnek fel nehézségek, akkor a Párhatárok segíthetnek a megoldásban.

Amy McCready könyve Az én, én, én járvány (Hogyan nevelj önzetlen gyereket egy önző világban?) hasonló témát boncolgat, gyakorlatias, szülői kérdésekre adott válaszokkal fűszerezve.

Ha nem tervezünk ilyen mélyreható olvasmányt választani, akkor család témában egy könnyed, vicces és sok tekintetben „aha”-élményt okozó könyvet ajánlok Kevin Lemantól, a Születési sor(s)rend – Személyiségünk születési sorrendünk

tükrében címmel. Mivel mindannyian valahányadikok vagyunk a születésünk tekintetében, saját magunk számára is érdekes felismerésekhez vezethet a könyv, ugyanakkor, ha a házastársunkra, vagy gyermekeinkre gondolva olvassuk, szintén nem fog csalódást okozni. A szerző rengeteg humorral mutatja be az egykék, elsőszülöttek, a középsők és a legkisebbek világát, felhasználva számos tapasztalatát a következtetések levonásához. Négy gyermekkel és immár egy unokával számomra többszörösen szórakoztató a könyv olvasása, mert közben saját családunkban megesett sztorik elevenednek meg, amelyek bizony alátámasztják a szerző állításait, hangsúlyozva azt, hogy mindez nincs kőbe vésve.

Gasztronómia témában jó szívvel ajánlom Rubin Eszter: Mit esztek ti otthon, mannát? című könyvét. A 2022-ben megjelent gyönyörű kivitelezésű könyv, tele közel 300 megelevenedő fotóval, kiváló ételekkel, és nem mellékesen 75 történettel, amelyek valahogyan kapcsolódnak a receptekhez. Amikor megjelent, rögtön hármat vettem belőle – a másik két ajándékozott mind főzni, mind olvasni nagyon szeret, így a karácsonyi ajándék egyszerre két területen is sikert aratott. Az irodalmi szakácskönyv műfaját a híres francia regényíró, Alexander Dumas találta vagy tálalta fel, a XIX. század második felében. Ennek a műfajnak modern képviselője a szerző, akinek nemcsak receptjei, hanem novellái, regényrészletei is ízesek, élményt adók. A klasszikus barchest, a húslevest, a közel-keleti sabichot, sakshukát éppúgy megtaláljuk benne, mint a különlegesebb fogásokat. Az olvasóra bízom annak megválaszolását, hogy előbb főzzön belőle, aztán olvasson, vagy először olvassa és azután főzzön. De lehet egyszerre is!

A szórakoztató irodalom kategóriában nagyon sok lehetőség rejlik. Kérdés, mi alapján válogassunk, mi kapjon kiemelt figyelmet? Mivel a tárház szinte kimeríthetetlen, ezért egy olyan könyvet választottam, amelyet akár közösen is olvashat a családi- vagy baráti társaság. Arra összpontosítottam, hogy a karácsonyi ünnepek alatt és után a pihenés idején egy könyv felolvasása nemcsak hangulatos tevékenység, hanem közösségteremtő erővel is bír. A szereplők több generációt képviselnek, a nagyobb gyerekek épp úgy élvezetesnek találhatják a kedves, fordulatos művet, mint a felnőttek vagy az idősebbek. A főszereplő a hetvenes éveiben jár, felnőttkorú állandó ügyfelei mellett megjelenik egy kilencéves kislány is, aki bizony felforgatja az idős úr megszokott világát. Carsten Henn A könyvsétáltató című művét bátran ajánlom minden könyvbarátnak! A német sikerlistát 2020 óta vezeti.

Kormoska